Elhunyt Tripoli nyugalmazott apostoli helynöke, Martinelli püspök
Roberto Piermarini / Somogyi Viktória – Vatikán
December 30-án Padovában halt meg Giovanni Innocenzo Martinelli püspök. Évek óta az észak-olaszországi Padova közelében található saccolongói ferences idősotthon betegközpontjában élt. 1942-ben született, 1967-ben szentelték pappá, 1985-ben pedig püspökké. 2017-ben vonult vissza Tripoli apostoli helynöki megbizatásából. Temetési szertartását január 2-án délelőtt 10 órakor tartják Pozzo di San Giovanni Lupatoto-ban, Verona tartományban. Martinelli püspök gyakran megszólalt a Vatikáni Rádióban a líbiai egyházi valóságról és az afrikai ország helyzetéről nyilatkozva. Most felidézzük egy 2015-ben adott interjúját a líbiai polgárháborúról és a dzsihadisták előrenyomulásáról.
„Itt kell maradnom, nem hagyhatom magukra a keresztényeket”
Martinelli püspök a nehéz líbiai helyzet ellenére is folytatta misszióját Tripoli apostoli helynökeként. „Készek vagyunk tanúságot tenni arról, hogy kik vagyunk és mit teszünk” – nyilatkozta 2015-ben. „Itt kell maradnom, nem hagyhatom magukra a keresztényeket.” „A félelem jelen van a keresztények között. Itt van a fülöp-szigetekiek egy kis csoportja, akikkel tanúságot teszünk arról, amit Jézus mond.” „A dzsihadisták már Tripoliban vannak. Szabadon kijárhatunk, de egyik pillanatról a másikra megállíthatnak bennünket mondván, hogy „Te az iszlám ellen vagy”. Kétséges helyzetben vagyunk. Ez a párbeszéd hiánya miatt alakult ki, amely régóta jellemző, de most be kell pótolni ezt az elmaradást. Ebben a helyzetben mindent újra kell kezdeni.”
Keresni kell, hogy az egység eszközei legyünk
Martinelli püspök a négy évvel ezelőtt interjújában felhívást intézett a nemzetközi közösséghez: „Párbeszédet kell kezdeményezni ezzel a megosztott országgal, amely nehezen találja meg újra a belső egységet. Keresni kell, hogy az egység eszközei legyünk, elsősorban az ország érdekében. Arra gondoltunk, hogy megszerezzük a kőolajat, a saját érdekeinket tartottuk szem előtt és kissé megfeledkeztünk az őszinte emberi párbeszédről a felek között.”
Párbeszéd
„Szent Ferenc azt mondja: Aki a szaracénok közé akar menni, mindent hátra kell hagynia és el kell indulnia.” „Mi itt vagyunk Isten és Szent Ferenc nevében azzal a vággyal, hogy Jézus tanúi legyünk Ferenc stílusában. Segíteni kell a líbiaiaknak, de nem erővel, hanem párbeszéddel. Ez nagyon fontos” – figyelmeztetett Tripoli apostoli helynöke négy évvel ezelőtt. „A nyugati kultúrában van egy űr: ez a párbeszéd, a másikkal való találkozás iránti elkötelezettsége hiánya. Csak a saját érdekeinkkel vagyunk elfoglalva és kevésbé a személyekkel és az értékekkel.” „Számos tényező vezetett ehhez a civilizációk közötti töréshez. Ha valakinek van bátorsága, váljon kicsivé és egyszerűvé és merjen találkozni ezekkel az emberekkel azzal a szándékkal, hogy megértse őket.” „Ez nem egyszerű, de azt hiszem, ez az egyetlen út ahhoz, hogy létrejöhessen a találkozás.” „Az arab országok, a muzulmánok is tehetnek azért, hogy helyreálljon egy bizonyos nyugalom.”