2019.11.13 Padre Lajos Javorka focolarino alla RV 2019.11.13 Padre Lajos Javorka focolarino alla RV 

Chiara Lubich Isten szolgálója – Interjú Jávorka Lajos római fokolarino atyával

November 10-én Frascatiban lezárult Chiara Lubich boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza. Az eseményen részt vett Jávorka Lajos atya, a Fokoláre közösség papja, aki mikrofonunk előtt megosztotta velünk személyes tapasztalatait.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán SJ       

Kispap kora óta a Fokoláre közösség tagja

Kispap voltam, amikor megismertem a fokoláre lelkiséget. 1979-ban a papszentelésem után kezdtünk négyen püspökünk engedélyével és támogatásával lehetőségeink szerint ezt a közösségi életet élni. Arra figyeltünk, hogy miközben komolyan éljük a közösséget, mindig nyitottak maradjunk a paptestvérek és a körülöttünk lévő világ felé. Úgy hiszem, a többi egyházi közösséghez és mozgalomhoz hasonlóan a Fokoláre is komoly szolgálatot végzett hazánkban a kommunizmus és az újjáépítés évtizedeiben is, főként a közösségek kialakításában. A fokolárnak nincs az egyházmegyéktől független papi ága, ezért a Mozgalom központjában szükség van olyan papokra, akik püspökük engedélyével néhány éves szolgálatot vállalnak a Fokoláre különböző lelkiségi és missziós központjaiban. Előzőleg két szegedi egyházmegyés paptestvér, Kopasz István és Kiss Imre voltak Rómában és Loppianóban. Bábel Balázs kalocsai érsek engedélyével két évig Loppianóban dolgoztam, most szeptembertől pedig Rómában végzem örömmel a szolgálatomat.

Chiara Lubich halála után öt évvel később kezdődött el az egyházmegyei eljárás   

Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója élete utolsó évtizedeit a Frascati egyházmegyéhez tartozó Rocca di Papa-ban élte. Itt van most a Mozgalom lelkiségi és irányító központja. Chiara 2008. március 14-én, 88 évesen hunyt el. Ahogy két nagy kortársa, Kalkuttai Teréz anya és II. János Pál pápa esetében is történt, igen sokan a Fokoláre közösségén kívül is meg voltak győződve az életszentségéről. A boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakaszát öt évvel később az illetékes Frascati megyéspüspök, Raffaello Martinelli indította el. Ennek ünnepélyes lezárása történt most vasárnap, november 10-én Frascatiban. A székesegyházban végzett igeliturgia, a szükséges dokumentumok bemutatása és az Egyházmegyei Bíróság hivatalos nyilatkozata után Martinelli püspök kijelentette, hogy Chiara hősiesen gyakorolta az erényeket, akit ezért mától Isten Szolgálójaként tisztelhetünk. A boldoggá avatási eljárást mostantól fogva a Szenttéavatási Kongregáció végzi.

Mindenre kiterjedő alapos vizsgálat   

A nyolc tagú egyházmegyei bíróság öt éven át végzett mindenre kiterjedő vizsgálatot. Ilyenkor nem csak az illető személy életszentségét vizsgálják, hanem annak katolicitását, egyházhűségét is. Ehhez pedig meg kell vizsgálni annak minden írását, előadásainak anyagát és igen sok tanút kell kihallgatni. Ezért történész, hittudós, erkölcsteológus, és egyházjogász is részt vett a bizottság munkájában. Végül mindebből egy hallatlanul terjedelmes, 40 ezer oldalas dokumentum született. A dokumentumok nagy száma, a dolgok ilyen részletes vizsgálata, a bíróság tagjainak a Bibliára tett esküje még inkább megértette velünk, mennyire komolyan veszi az Egyház, hogy kit szabad az életszentség hiteles példájaként bemutatnia.

A trentói kezdet, Assisi Szent Klára nevével megjelölve   

Ki is volt Chiara Lubich? - 1920-ban született Trentóban négy gyermekes, viszonylag szegény, de nagyon összetartozó családban. Fiatalon bekapcsolódott az akkor legjelentősebb ifjúsági mozgalomba, a Katolikus Akcióba (Actio Catholica), ahol rövidesen feladata lett a kortárs lányok képzése és vezetése. Vonzotta az igazság mélyebb megismerése, ezért filozófiát szeretett volna tanulni, de a második világháború kitörése miatt nem kezdhette meg az egyetemet. Tanítónőként árva gyerekek otthonában kezdett dolgozni, melyet ferences atyák működtettek. Mélyen megérintette a ferences lelkiség és Szent Klára alakja. Gyermekként Szilvia névre keresztelték, de amikor belépett a ferences világi, vagyis a harmad-rendbe, Szent Klára nyomán a Chiara nevet kapta, és mivel a társai is, az atyák is szívesen szólították így, ezen a néven lett ismertté.

Isten adott társakat is neki  

A fiatalok, a családja és a szegények között végzett szolgálata közben egyre erősebben érezte a hívást, hogy egész életét Istennek ajándékozza. Bár ennek konkrét kerete még nem körvonalazódott, azt határozottan hitte, hogy Isten társakat ad majd mellé. Amint vele szinte egy időben Kalkuttai Teréz anya és a taizé-i Roger testvér is egyedül indultak, Isten hívására válaszolva Chiara 1943. december 7-én lelkivezetője irányításával Istennek szentelte az életét. Ezt az időpontot szokás a Fokoláre Mozgalom kezdetének nevezni. Chiara radikális evangéliumi élete rövidesen társakat vonzott. Közöttük sokáig nem esett szó életre szóló elköteleződésről, viszont annál inkább a mindennapok elkötelezett evangéliumi életéről.

A Mozgalom a világháború pusztítása, a bombázások közepette született. A Chiara körül csoportosuló fiatalok minden nap együtt olvasták a Szentírást, és mindig azt kérdezték egymás közt maguktól: Jézus most mire hív? Hogyan tudjuk ezt az Igét életre váltani ma, a következő pillanatokban? Gyakran kettesével látogatták a szegényeket, esténként pedig megosztották egymással az élményeiket. Azt tapasztalták, hogy az általuk együtt olvasott Ige, Isten Szava irányt mutat, vezeti az életüket. Körülöttük egyre többeket megragadott az Ige-élés három lépéses gyakorlata: olvasni, élni és megosztani egymással.

Jézus szeretetparancsa jegyében

Az evangéliumi életnek volt egy különösen jelentős pillanata. A bombázások idején sok biztosnak gondolt óvóhely is beszakadt. Ebben a helyzetben elemi erővel tört fel belőlük a kérdés: „Lehet, hogy holnap meghalunk. Vajon van-e Jézusnak olyan szívügye, amit különösen kér tőlünk? Mit is hagyott ránk halála előtt végrendeletként?” Újra olvasták Jézus búcsúbeszédét és úgy érezték, ez az Ige különösen őket szólítja: „Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-14) Azt mondták: „Jézus ezt kérte az apostoloktól, most tőlünk is ezt kéri. Akkor egymás szemébe néztünk és azt mondtuk: Kész vagyok az életemet adni érted, értetek!” Ettől kezdve volt az az élményük, hogy Jézus munkálkodik bennük és közöttük, amint megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek - vagyis egyek – az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

A trentói érsek támogatásával Róma felé

A fiatalok élete egyre többeket vonzott és így számuk rövidesen ötszázra nőtt. Ekkor azt érezték, hogy meg kell kérdezniük a trentói helyi érseket, Carlo de Ferrarit, jónak látja-e életüket és szolgálatukat. Az érsek sokat hallott már a fiatalokról, hiszen az egész városban jó hírük volt. Áldását adta rájuk és bátorította őket. Amikor véget ért a háború, sokan elkerültek Itália nagy városaiba, így Rómába is. A trentói érsek bátorítására maga Chiara is Rómába költözött, ahol rövidesen megismerkedett Igino Giordanival, aki később a Fuoco (=Tűz) nevet kapta a Mozgalomban. Fuoco négy gyermekes édesapa, kereszténydemokrata parlamenti képviselő, számos patrisztikus könyv szerzője volt. Hatalmas intellektuális és lelkiségi tapasztalatával ő volt az, aki bátorította és segítette Chiarát abban, hogy gondolatait és tapasztalatát az egész Egyház közkincsévé tegye. Őt és az első pap fokolarinót, Pasquale Foresi-t Chiara társalapítóknak tekintette, és velük együtt Klaus Hemmerle Aachen-i püspököt is, aki elindította a Fokoláre Mozgalom teológiai iskoláját.

Focoláre-tűzhely Jézus és Mária körül  

A Chiara körül született közösséget rövidesen „Fokolárnak” kezdték nevezni, mert az volt az emberek élménye, hogy „haza érkeztek, otthon vannak”. Maga a szó tüzet, tűzhelyet jelent, de tágabb értelemben családi tűzhelyet és így az otthont is jelenti. Így kezdték nevezni őket. A Mozgalom hivatalos neve azonban „Mária Műve”. Chiara kezdettől azt érezte hívatásuknak, hogy életükkel, konkrét szeretetükkel Jézust adják a világnak, mint ahogy tette Szűz Mária is. Ezért nevezik a Fokoláre lelkigyakorlatait Mariapoli-nak, Mária városának, mert ezeken a találkozókon a különböző hivatású és életállapotú emberek, mint egy evangéliumi város lakói szeretnének tanúskodni a közösségben jelenlévő Jézusról. 

Interjú Jávorka Lajos római fokolár pappal

 

14 november 2019, 20:42