Gyertek, járjunk az Úr világosságában! – Martos Balász atya ádvent 1. vasárnapjára
Vasárnapi olvasmányunk Izajás könyvének 2. fejezetéből való. Nagyszerű látomás, buzdítás és bátorítás egy új megindulásra, egy örvendező zarándoklatra, amellyel a népek, az idegenek Sionhoz, Jeruzsálemhez fordulnak, hogy Isten útját megismerjék nála. A látomás Sion méltóságáról és az idegen népek zarándoklatáról szól, de üzenete Jákob házát, vagyis Izrael népét szólítja meg: nekik kell az Úr világosságában járniuk, hogy a világosság az idegenek számára is bennük ragyoghasson fel. Lelkesít ő és egyben igényes meghívás ez, amely advent idején minket is megújulásra, belső zarándoklatra hív.
A látomás középrészét (Iz 2,2-4) Mikeás könyvében is megtaláljuk (Mik 4,1-3), más befejezéssel. Izajás könyvének szerkesztői talán ezért látták szükségesnek, hogy a látomás előtt hangsúlyozzák: Izajás, Ámosz fiának látomása következik. Ilyen feliratokat másutt a prófétai könyvek kezdetén találunk. Szakaszunk lezárja a könyv bevezetését, másfelől meg előrevetíti Izajás könyvének nagy témáit. A könyv első fejezete Sion, illetve Júda bűnével foglalkozik. A város olyan, mint Szodoma és Gomora (Iz 1,10), bűnei skarlát vörösek, csak Isten irgalma adhatja vissza hószín ártatlanságát (Iz 1,18). A látomás, amelyet most olvasunk, csak akkor válhat valóra, ha Jeruzsálem maga is befogadja az Úr Tóráját, vagyis parancsát, rendelkezését. Csak akkor közvetítheti az idegen népeknek is Isten akaratát és vezetésének tapasztalatát, ha bensőleg eltelik vele.
Ez a látomás tehát egyfelől pozitív kicsengést ad a könyv bevezető részének, de előre vetíti a későbbi nagy témákat is. Hogy Sion az események központja, Isten rendelkezésének első tanúja, Izajás könyvének első nagy egységéhez, az 1-39. fejezetekhez illik. Az idegen népek majd a könyv második nagy egységében, Második Izajás igehirdetésében ismerik fel Izrael Istenét, illetve a harmadik részben, Trito-Izajásnál lesz újra szó arról, hogy oda zarándokolnak, és közülük is választ magának papokat az Úr. Mindezzel nemcsak irodalmi érdekességét vagy súlyát akarjuk hangsúlyozni ennek a mostani látomásnak. Arra is szeretnénk utalni, hogy amikor Isten elindít valamit, amikor megtapasztaljuk a közös, nagy megindulás örömét és reményét, még szinte nem is tudjuk, milyen messzi hatása, milyen sokszoros visszhangja lesz mindannak a jónak, amit Isten most megkezdett bennünk.
De miben áll a prófétai üzenet? Látomást és prófétai szózatot olvasunk. A látomásnak is két része van. Az első Sion hegyére vonatkozik. „Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál.” Az Úr, Izrael Istene ezen a helyen vett lakást, ismétlik elsősorban a zsoltárok, Izrael imádságai. Sion hegyének ez a kultikus hagyománya, amely Isten különös jelenlétét hitte és ünnepelte itt, valószínűleg már Izrael letelepedését is megelőzte. Az Úr háza az Úr temploma, szentélye, ahol ő az emberek számára elérhető, megszólítható és megtapasztalható. Ez a hegy szilárd és magas. Földrajzi, fizikai értelemben Sion hegye nem magasabb a környező hegyeknél: felemelkedése Isten újjáalakító ténykedéséből fakad.
A látomás második része a népek egymást biztató, lelkes szólongatása, amellyel útra kelnek Jeruzsálem felé: „Mert Sionról jön a törvény, és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” A város megtisztult, telve van az Úr ismeretével, s ezért messziről vonzza mindazokat, akik Isten tanítására vágyakoznak, akik Isten világosságában és békéjében szeretnék élni az életüket. Az Úr tanításának gyümölcse pedig béke: fegyverek helyett munkaeszközök; tanulni sem támadást és védekezést érdemes.
Az üzenetet újabb buzdító szózat fejezi be: „Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” Olyasvalaki keltegeti és erősíti társait, akinek van már tapasztalata Isten erejéről és békéjéről, arról a világosságról, amelyet szavai árasztanak.
Kelteget minket is, hogy induljunk az Eljövendő felé…
Advent 1. vasárnapja, A év
