Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek - Clairvaux-i Szent Bernátra emlékezve

Vértesaljai László - Vatikán

Szent Bernát 1153. augusztus 20-án hunyt el (éppen ezért mi 19-én ünnepeljük) a szeretett clairvaux-i monostor apátjaként, akinek pedig a keresztény Európa történetében szintén kulcsfontosságú szerep jutott, jelesen hogy a Citeaux-ban tovább folytatódó, a 10. század elején Cluny-ből kiinduló egykori bencés monasztikus reform kétszáz évvel később végleges karakterét elnyerje. A hegylakó bencés monostorok világát a ciszterciek a burgundiai völgyekbe vitték és így közel kerültek a földművelő nép lelkéhez. „Lángolj és világíts” jelmondatukkal a formálódó európai nemzetek lelkét valóban krisztusi mederbe terelték. A monostorokhoz tartozó tágas földekre vizet vezettek, az állattenyésztés és földművelés új, hatékony formáját művelték, imádkozva maguk is dolgoztak és tanítva mutatták be a környék lakóinak nemcsak az ager, a szántóföld kultúráját, hanem a lélek művelését is. Hálás elismerés, hogy a földművelők és a gyertyaöntők is Szent Bernátban tisztelik védőszentjüket. Világosság a szellemben és a lélekben, hozzá becsületes kétkezi munka: így formálódott tovább a 12. század kereszténysége. Alapokmányuk a Carta Caritatis, melynek jegyében Szent Bernát valóban mézédes, ihletett szavakkal szól a legfőbb parancsról, ahogy az Énekek Éneke szavait értelmezve a Vőlegény-Jézus és a Jegyes-Egyház szeretetéről elmélkedik.

„A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik”.