A valóság fölülírja az elvárást – P. Vértesaljai László csendes jegyzete

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Múlt vasárnap az ország északi részében, Toulfe település katolikus templomában a reggeli kilenc órai szentmisén történt a véres erőszak, amikor az imádság során álarcos iszlamista fegyveresek berontottak a templomba és tüzet nyitva négy személyt megöltek, sokakat megsebesítettek, majd elmenekültek. Azért ölték meg őket, mert keresztények. Pont! Nincs más indok. 

A nagy hírügynökségek fotószolgálatát – mely a Vatikáni Rádió rendelkezésére áll – hiába fésültem át a „Burkina Faso attempt”, merénylet címszóval, kísérletem meddő maradt. Ám százával bukkantak fel képek két francia alkalmazott állami dísztemetéséről, akik a Burkina Faso-i francia nagykövetség elleni múlt heti merénylet során vesztették életüket. Trikolór, köztársasági elnök, ezrednyi katona feszes vigyázzállása, mert meghalt két francia közalkalmazott. Tévedés ne essék! Ez a tisztelet nem sok, nem túlzás. A másik a kevés. A francia államnak szent kötelessége meggyászolni megölt közszolgáját, A francia állam megteszi ezt. A katolikus egyház sacrosantum feladata és kötelessége legalább így meggyászolni vértanúhalált halt fiait és lányait, főként gyermekeit. De ez nincs így. A Burkina Faso-i bennszülött katolikus keresztények erőszakos halála, pláne a dzsihadisták keze által művelt terrorizmus, nem új, nem is újdonság. Nem news! Meg sem jelenik a sajtóban. Ma reggeli szentmisémet értük ajánlottam fel. Nevüket nem ismerem, de azoknak a fekete katolikus keresztény hittestvéreimnek éppúgy van arca és neve, mint bármelyik migránsnak. Az vigasztal, hogy a Jóisten mindenféle személyi igazolvány nélkül ismer bennünket. Azok a Burkina Faso-i vértanúk is közszolgák. Krisztus közszolgái! Az anyaszentegyház istendicséretének köz-szolgálata közben, amikor imádkoztak egy szentmise során, ölték meg őket. Büszke vagyok rájuk!