Keresés

Szeretet Szeretet 

A beszéd értékéről – Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 8. vasárnapra

Sirák fiának könyve a bibliai bölcsességi irodalom kései remekei közé tartozik. Sokan szeretik fanyar humoráért, politikai korrektségre nem törekvő szókimondásáért. Persze mint a bölcsességi irodalom minden művére, erre is érvényes, hogy képei erősen függnek korától, attól a valóságtól, amelyet olyan éles szemmel, olyan finom érzékeléssel figyelt meg. A sokféle mondás mind egy-egy külön világ, mindegyikben szinte a valóság külön szeglete tárul fel, de éppen így segítenek minket is a közöset keresni, a mélységbe, a lényegesbe beletekinteni.

Vasárnapi olvasmányunk a beszéd értékéről szól, arról, hogy az ember beszéde árulja el értékét, jellemét. Négy páros mondást olvasunk Sirák fiától. Az első három szorosabban tartozik össze, ezek közül még inkább a második meg a harmadik. Az első három mondás a beszéd jelentőségét egy-egy képpel szemlélteti, a negyedik pedig egyszerűen felszólít: várd meg, hogy beszéljen az ember, s csak azután alkoss róla ítéletet. Az első mondás szerint a beszéd elárulja az ember gyengeségét, a második és harmadik szerint az ember értéke mutatkozik meg beszédében.

A mondásokhoz csatolt képeknek első hallásra vajmi kevés köze van a beszédhez. Az elsőben a szita és a szemét, a másodikban a kemence és a kiégetett cserép, a harmadikban fák gyümölcse meg a kert – ugyan miben hasonlítanak az ember beszédére? Ami a szitát illeti, a gondolataink megrostálása juthat eszünkbe, vagy az a magyar nyelvben is ismert szófordulat, hogy valaki csak úgy kiszűr valamit a fogain át. Aki nem szűri meg a mondandóját, annak a száján nem akad fenn a szemét, inkább kibugyog, mint egy szennyező folyam. És a kemence meg a cserép? Amikor sületlenséget beszélünk, nem ugyanerről, rosszul kiégetett, elégtelenül meggondolt állításokról van szó? Vagy lehetne talán az emberi szív is gondolataink és érzéseink forró kemencéje, amelyből erősre égetett, fényesre mázolt, megmunkált és hasznos szavaknak, igéknek kellene kikerülniük? A kert meg a gyümölcs másutt is az emberi tevékenység és gondolkodás értékmérője. „Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem” – mondja Jézus. Jakab levele meg, valahogy a másik két mondás logikáját is összefoglalva, és éppen a szavaink hatalmáról, a nyelv megfékezéséről szólva, így beszél (Jak 3,12): „Teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.”

Ezek a mondások és képek ugyanarra figyelmeztetnek, amit Jézustól hallunk az evangéliumban: „A szív bőségéből beszél a száj.” (Lk 6,45). Van, akit azért érdemes figyelmeztetni saját szavainak erejére és minőségére, mert szeretnénk segíteni, hogy növekedjen, hogy választékos beszéde visszahasson önmagára is, gazdagítsa, nemesítse jellemét. Van, akit szinte meg kell róni, ne gondolja, hogy jó benyomást tesz másokra, ha durva, igénytelen a beszéde. Talán olyan is van, aki üresnek érzi saját szavait vagy másokét, s ezért arra törekszik, hogy kevesebbet beszéljen, ritkábban nyissa ki szájának kerítését, feleslegesen ki ne hűtse szívének kemencéjét – mindaddig, amíg oda Isten a régi tüzet vissza nem adja. Gondolatainkkal néha jobban, néha rosszabbul tudunk megküzdeni, mint a már kiejtett szavainkkal – annyi azonban biztos, hogy hatnak ránk is, a környezetünkre is.

Sirák fia nem ad receptet, ami saját szavainkat illeti. Ő csupán arra figyelmeztet, mások beszédét okosan hallgassuk. Olyan világból szólít meg minket, ahol az emberek esetleg igyekeznek elrejteni valódi énjüket, ahol visszafogott gyanakvással kell próbára tenni, megítélni őket. Változott mindez ma, képernyők előtt, telefonok és tabletek digitális személyességében? A gyanakvás nem lett kisebb, s talán nem is ok nélkül. Az a reményünk, hogy az Úr nemcsak a beszédet hallgatja, hanem a szívet nézi, sőt gyógyítja.

Évközi 8. vasárnap, C év

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 8. vasárnapra
28 február 2019, 15:37