Keresés

 Naplemente Naplemente 

Az Emberfia uralma: Martos Balázs atya elmélkedése Krisztus Király vasárnapjára

A világ beteljesedése, sőt felszabadulása ítéletben következik el, de személyes értelemben: Isten saját Fiára ruházza az ítéletet, a hatalmat és az uralmat minden felett. Ez a világ célja és reménye.

Vajon milyen lesz a világ vége? Mármint: hogyan képzeljük el a világ beteljesedését, azt az új valóságot, ami a megszokott valóság enyészete után következik? Egyáltalán, lesz egy egészen más világ? A bibliai kinyilatkoztatás, Isten üzenete, amelyet az ősatyákon, prófétákon, végül szeretett Fián át adott nekünk, a világ reményteli végét jósolja. Azt állítja, hogy a világ cél felé tart. Nem a semmibe hullik, és nem is véletlen és értelmetlen enyészet lesz a sorsa. A világ beteljesedése, sőt felszabadulása ítéletben következik el, de személyes értelemben: Isten saját Fiára ruházza az ítéletet, a hatalmat és az uralmat minden felett. Ez a világ célja és reménye.

A zsidó vallás az apokaliptika képeiben fejezte ki hasonló reményét. Az egyik prófétai könyv, amely gazdagon merít az apokaliptika kincseiből, Dániel könyve. Első 6 fejezetében történeteket mesél, amelyekben Dániel álmokat fejt meg, csodás tetteket visz véghez, mindezt pedig az akkori történelem egyik leghatalmasabb urai előtt. Az olvasó lassan belép Dániel és társai tapasztalatába: hogy a világ a veszélyes üldöztetések helye, ahol Isten mégis kimenti szentjeit a halálos veszedelemből. A 7. fejezettől fogva már nem történeteket, hanem a végső időre vonatkozó látomásokat olvasunk a könyvben. A mögöttes helyzet azonban nem változott: a látomásokban megjelenő képek földi birodalmak váltakozását jelzik, miközben Isten hatalma állandó és biztos. Történelmi drámák játszódnak le a látnok szemei előtt, a méd, perzsa, babiloni birodalmak felemelkedése és bukása, majd meg a Kr.e. 2. század veszedelmes szír királyának, IV. Antiokhosz Epifánésznak eget gyalázó fellépése. Ám az olvasó éppen arra kap meghívást, hogy Istenben bízzon, az ő ítéletére bízza saját magát és közösségét.

Isten üdvössége a 7. fejezetben egy „emberhez hasonló alak” fellépése által valósul meg. A vadállatok, az ősi, nagy birodalmak szimbólumai a mélységből, a tengerből emelkedtek fel, ez az alak azonban, akit az Ősöreg, vagyis Isten elé vezetnek, a felhők közül érkezik. Az éjjeli látomásban az Ősöregnek alakja fénnyel telik meg, a bölcsesség, az erő és elevenség jeleivel – haja tiszta fehér gyapjúhoz hasonlít, ruházata hófehér, trónja tüzesen lángol. Ezek a külső jelek, amelyeket a szöveg hosszasan sorol, hatalmát, legyőzhetetlen erejét mutatják, amelyet most megoszt az emberhez hasonlóval. „Hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.”

A világ célja és beteljesedése itt Isten igazságos és teljes, vagyis mindenre és mindenkire kiterjedő hatalmának győzelmeként jelenik meg. Ez a hatalom nem az elnyomás, hanem a szépség és béke eszköze. Valódi felszabadulás – bármilyen keserű emlékeket is idéz számunkra ez a szó számtalan emberi visszaélés miatt. Ahogy a kicsiny zsidó nép ebben a látomásban a végső igazság és szeretet helyreállítását ünnepelte, úgy remélhetjük, hogy a bennünk leselkedő és körülöttünk tomboló vadállatok mindenféle kegyetlenségétől felszabadít, elrendez és rendbe hoz Krisztus Király uralma, az idők végén.

Dániel látomásának értelmezése, amelyet a prófétai könyvben mindjárt ezután olvasunk, az emberhez hasonló alakban Izrael fiait látja. Egy kisemmizett, elnyomott közösséget, amelyet Isten most felemel és saját méltóságával ruház fel. Ám egészen korán, már a zsidó hagyományban egyetlen közvetítőhöz, a messiáshoz kapcsolták ezt a reményt. A mi reményünk az, hogy Krisztus öröméhez és győzelméhez kapcsolódhatunk minden bátor tettel, s egyszer majd a végítélet találkozásában is.

Martos Balázs atya elmélkedése Krisztus Király ünnepére
22 november 2018, 13:21