Böcskei László váradi püspök az ad limina látogatásról: Identitásunk gyökereinkből fakad

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Az otthoni készület a számvetés ideje volt

A stúdióbeszélgetés első részében a váradi püspök három pontban foglalta össze mondanivalóját. Az első pont a felkészülést érintette. Böcskei László nagyváradi püspök idén második alkalommal tette hivatalos főpásztori „ad limina” látogatását Rómában az élő Péternél. Először nyolc éve járt „ad limina” látogatáson, akkor XVI. Benedek pápával találkozott. Elmondása szerint a mostani látogatásra jó előre felkészült, az előírásoknak megfelelően. Időben elküldte a megkívánt beszámolót Rómába. Ez a készületi idő számára a mérlegelés ideje volt, amikor az egyházmegye életéről, fejlődéséről, nehézségeiről vetett számot, statisztikák alapján is. Egy ilyen alkalom jó lehetőséget kínált arra, hogy jobban összpontosítson a helyi egyház realitásaira.

Rómában a világegyházzal találkoztak

Második gondolatában a római hivatalos találkozásokat elemezte. Szigorú napirend szerint látogatták az egyes szakterületek vatikáni hivatalait. Ezúttal tíz vatikáni kongregációt illetve pápai tanácsot kerestek fel. Az első tapasztalata az, hogy itt Rómában a világegyházzal találkoztak és elmondhatták saját személyes tapasztalataikat. Jó érzés volt bekapcsolódni a világegyház vérkeringésébe. 

Börtönviselt hazai főpapok kitartó, a római pápa iránti hűségének példája  

Harmadik gondolatként említette a Szentatyával történt találkozást. Azt tapasztalta, hogy ott van ez az alap, mint egy kőszikla, és amíg ezzel az alappal kapcsolatban vannak, addig jó úton járnak, nem omlik össze a helyi egyház. Sokszor visszagondol azokra a példákra, melyeket az elmúlt évek és évtizedek során megismert és főként azokra a főpapokra gondol, akik sokat szenvedtek és hosszú börtönéveket viseltek el, mert hűséges maradtak a római pápához. Ezzel kapcsolatban mindig elődjére, Boros címzetes érsekre gondol, aki többször mesélt róla, hogy sok mindent felajánlottak neki a 48-as, 50-es évek után, de ő sohasem távolodott el, hanem  mindig hűséges és kitartó maradt a római pápához.

Közösségi találkozás a Szentatyával

Csütörtök reggel a Szent Márta-ház kápolnájában együtt miséztek Ferenc pápával, utána röviden beszélgettek, majd délelőtt következett a kihallgatás. Csoportosan, együtt fogadta a Szentatya őket, tehát közösségben és nem egyénileg, mint nyolc éve, 2010-ben, amikor XVI. Benedek külön-külön fogadta őket. Ez alkalommal a közösségi találkozásnak egészen családias hangulata volt, hivatalos beszédek és felszólalások nélkül. Arra kérte őket a Szentatya, hogy egészen nyíltan álljanak elő, mondják el azt, amit közvetlenül neki akarnak mondani, meglátások, tapasztalatok vagy akár kritika formájában. A meleg hangulatú légkörben mindenki elmondta, amit éppen meg akart osztani a pápával. Eleinte elfogódottak voltak, mert meglepte őket ez a közvetlenség, de aztán feloldódtak és egy jó beszélgetés alakult ki. A Szentatya figyelmesen követte a felszólalásokat és ha szükséges volt, akkor tárgyilagos válaszokat adott.

Folytatnunk kell elődeink munkáját, a ma kihívásokkal szemben is

A váradi püspök felszólalásában arra utalt, hogy nagyon összetett a püspöki konferenciájuk, főként az életkor szempontjából. Vannak köztük püspökök még az előző generációkból és vannak fiatalabbak is, akik közé magát is sorolja. Kiemelte, hogy fiatalabb püspökök is ismerik az előzményeket és a nehéz időkben helytálló személyeket, akik sokat tettek az egyház megmaradásáért. Ők mindnyájan ismerik ezeket a gyökereket, amikre nekik építeni kell a jelen valóságot és szeretnének egy hiteles evangélium-hirdetést. Folytatniuk kell elődeik munkáját. Más kérdés az, hogy miként tudnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak azokkal a kísértésekkel szemben, hogy az ember eltérjen az igazitól és felemás megoldásokhoz nyúljon. Ez a veszély mindig fenyegeti őket.

Olyanoknak kell maradnunk, amilyenek vagyunk, amihez kötnek a mi gyökereink                                                                                

A Szentatya az ő hozzászólására adott válaszában kitért az identitás kérdésére. Az ő megközelítésével még így nem találkozott, noha nekik nem könnyű feladat megmaradni jó katolikus kereszténynek egy nagyon vegyes világban, egy elvilágiasodott társadalomban: magyarként , szlovákként és németként, akik az egyházmegye katolikus egyházat alkotják. Olyanoknak kell maradnunk, amilyenek vagyunk, amihez kötnek a mi gyökereink. A Szentatya is utalt a gyökerek fontosságára, főként a fiatalok helyzetére gondolva. Azt mondta, fontos tudnunk,  hol vannak a gyökereink és hogy honnan jöttünk, mert ezekből a gyökerekből kell egy ma élő, hiteles közösséget alkotni. Ebben fontos szerepe van a fiataloknak és a családoknak. Böcskei püspöknek jólesett a Szentatya megközelítése, mert az mintegy megerősítette a hozzászólását.

Minthogy az egyes találkozások során tudatosan jegyzetelt, mindig rögzítve a kulcsszavakat, így hazatérve a papjai körében könnyen vissza tudja idézni az elhangzottakat. Hazaviszi például a „szukcesszív építkezés” gondolatát, melynek jegyében állandó egymásra kell építeni a rétegeket és így kell továbblépni. Nem szabad továbbá engedni az elkeseredésnek, minden nap tovább kell lépni.

Ne féljünk a veszélyektől és a fenyegetésektől, hanem bátran vigyük el Krisztust az emberekhez     

Emlékezetes maradt a Keresztények Egysége Pápai Tanácsánál tett látogatásuk, amikor a hivatalvezető Koch bíboros az ökumenikus utat a repüléshez hasonlította: fentről a nagy sebességű mozgás mellett alul minden mozdulatlannak tűnik, jeleként annak, hogy az ökumenikus úton nem gyors a kibontakozás. Küldetésük, hogy a hívekhez közel álljanak. A Püspöki Kongregáció prefektusától azt a testvéri bíztatást kapták, hogy az „ad limina” látogatást használják fel arra, hogy ők mint püspökök egy valódi közösséggé váljanak, hiszen egy héten át együtt vannak és sok mindent megosztanak egymással. Végül a Szentatya ismert periféria-gondolatát úgy értelmezte, hogy az nemcsak távoli helyeket jelent, hanem sokszor egymás között, sőt bennük van. Ha erre nem figyelnek, jó esélyeket szalasztanak el. Mindaz arra bátorítja fel őket, hogy ne féljenek a veszélyektől és a fenyegetésektől, hanem bátran vigyék el Krisztust az emberekhez.