Keresés

Jézus Krisztus Jézus Krisztus 

Értünk és sokakért: Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 29. vasárnapra

Kiről beszél Izajás? Ki ez a titokzatos szenvedő szolga? Az Úr karja Jézus Krisztusban nyilvánult meg. A tanítványokkal együtt maga köré gyűjt, s elmondja, azért jött, hogy életét váltságul adja értünk és sokakért.

Évközi 29. vasárnap újra a szenvedő szolgáról olvasunk. Izajás könyvének középrészében (40-55. fejezet) találjuk azt a négy éneket, amelyek egyfajta életrajzként is felfoghatók: az Úr szolgájának útját mutatják be. Az Úr bemutatja, vall meghívásáról, nem menekül el a szenvedéstől, hanem éppen a szenvedésen át jut el a dicsőségbe, a szenvedés által viszi végbe küldetését. A négy énekben hol az Úr szólal meg, hol maga a szolga, végül egy közösség, amely visszatekint a szolga beteljesedett útjára.

A negyedik ének, amelyből vasárnapi olvasmányunk idéz, a szolga küldetésének legdrámaibb összefoglalása. Minden beteljesedett: a szolga szenvedett, de az Úr igazságot művelt általa. „Mi”, az énekben megszólaló titokzatos csoport, előbb nem értettük, nem kedveltük, nem találtunk benne csodálatra méltót, s csak később fogtuk fel, hogy minden az Úr tetszése szerint történt vele. A szolga halálosan egyedül maradt, pedig mindenkinek vétkét ő hordozta, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, sőt, a sokaságért kellett odaadnia az életét. Drámai fordulatokról beszélhetünk már csak azért is, mert az énekben mintegy felelget egymásnak az immár bűnvalló, értetlenségéből ébredő csoport, illetve az Úr, aki felmagasztalja a szolgát, s általa igazságot ajándékoz a sokaságnak.

Számos kérdés felmerülhet bennünk, ami az egész éneket illeti, s természetesen az az alig két vers sem egészen egyértelmű, amit vasárnap hallunk. Először is: ki ez a sokaság? Ha a szenvedő szolga történetét Izajás könyvének középrészében, az ún. „Második Izajás” könyvében értelmezzük, úgy tűnik, hogy a sokaság Izrael népét jelenti, a kívülállókat, a teljesen értetleneket, akik nem értik, s talán nem is akarják érteni, hogyan cselekszik Isten. Az énekben megszólaló „mi” az a hívő közösség, amely már rádöbbent Isten tervére. Izajás könyvében ez valószínűleg azokat jelenti, akik készek visszatérni a fogságból Sionra, Jeruzsálembe. Ők állnak szemben a lehangolt, csalódott, mozdíthatatlan sokasággal, a nép értetlen tömegével. Mindkét csoport felelős a szolga sorsáért, mindenki elfordult tőle – a kisebb résznek megadatott, hogy felismerje az események jelentőségét, s ezáltal meginduljon az igazság útján.

Mit ismer fel a csoport? Hogyan összegzi az események jelentőségét az ének befejezése? Néhány kulcsfogalmat emelhetünk ki. Az Úrnak tetszésére volt a szolga sorsa. Nem a szenvedése, nem összetöretésének ténye önmagában, inkább az, ami általa valósul meg. A prófétai csoport fejet hajt Isten titokzatos, kifürkészhetetlen tervei előtt. Az eredményt látja, a sokakra kiáradó igazságot, s innen visszatekintve elismeri, hogy Isten valamiképpen jelen volt a kilátástalannak tűnő szenvedésben is. – A szolga látni fogja utódait, ámbár odaadta életét. Ószövetségi összefüggésben itt valószínűleg nem személyes feltámadásról van szó, inkább a közösség megőrzött identitásáról. A közösség tagjai közül valaki odaadta az életét, s ezzel megmutatta, milyen lélek tölti el az egész csoportot. – A szolga élete engesztelő áldozat lesz. Nem oltáron bemutatott áldozatra gondolva, hanem jelképesen, a csoport részeként, amelynek értékrendjében osztozott, s amely most felismeri, hogy a szolga sorsában saját vétkének büntetése is beteljesedett. – A szolga sokakat igazzá tesz tudása által. A szolga „tudása” az ő istenismerete, az a tény, hogy beavatottként szenvedett, felismerte, mit kell tennie. Nem a puszta tudás vált mások javára. A szolga nem egyszerűen megállapodott és bölcs, hanem cselekvő, még szenvedőként is Istenre hagyatkozó, Istent a legmélyebben és legvégsőkig megismerő, Isten mellett szívvel és ésszel kitartó.

Kiről beszél Izajás? Ki ez a titokzatos szenvedő szolga? Az Úr karja Jézus Krisztusban nyilvánult meg. A tanítványokkal együtt maga köré gyűjt, s elmondja, azért jött, hogy életét váltságul adja értünk és sokakért.

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 29. vasárnapra
18 október 2018, 12:19