Cerca

Vatican News
Csiga Csiga 

Egy bölcs tanúságtétele - Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 28. vasárnapra

Az evangéliumok világában többször is Jézus jelenik meg úgy, mint maga a bölcsesség. Lakomát rendez, megteríti tanításának bőséges asztalát, és hívja is hallgatóit, mint valaha Bölcsesség asszony tette. Mindent jól tesz, jóságával magához vonzza az embereket, hogy megszabaduljanak életük fölös terheitől, és képesek legyenek az igazi értékeket választani. Jelenlétével ráébreszti és rávezeti az embereket Isten akaratára, amely felüdíti és értelmessé teszi életüket.

Olvasmányunk az első mondatban megnevezi, mindjárt két kulcsszóval is, azt a legfontosabb értéket, amelyhez minden mást viszonyít: a bölcsesség, illetve okosság életének legfontosabb értéke. Ez a névtelen bölcs, akiben a hagyomány alapján Salamon királyt sejthetjük, eztán hosszan sorolja a többi, immár háttérbe szorult értéket, de ezt valószínűleg értünk teszi, hogy meggyőzzön, semmit ne helyezzünk a bölcsesség elé.

Az okosság és bölcsesség kettőse párhuzamban jelenik meg, mégpedig az imádsággal, illetve könyörgéssel összefűzve. A bölcsesség ajándék, de a bölcsnek egyet meg kellett tennie: kérni, sőt könyörögni ezért az ajándékért. Isten sokféle ajándékot megad, ha választottai kérik tőle, de a bölcsességet, illetve a bölcsesség Lelkét soha nem tagadja meg. Lehet, hogy sokáig kell kitartani az imában; lehet, hogy előbb csak megsejtjük a bölcsesség édes ízét, de még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy ki is tartsunk benne – az érte való belső könyörgés azonban soha nem haszontalan. Az őszintén imádkozó ember lassan megnyílik arra, hogy Isten belülről alakítsa. Talán csak lassan, de mégis elfogadja a valóságot olyannak, amilyen. Felnyílik a szeme – és ez nem kis dolog. Elismeri Istent, megsejti hatalmát és szeretetét, eltelik helyes istenfélelemmel – s ez a bölcsesség kezdete.

Szakaszunk szerzője valószínűleg ismeri lassúságunkat, nehézkességünket. Valószínűleg azért sorolja olyan hosszan a többi lehetséges választást, mert ezek gyakran vakítják az ember szemét-szívét. A szerző a távoli témáktól indul, és a személyes felé tart, a legnagyobbnak tűnő dolgoktól az átlagos kísértésekig. Ország és trón – ez a hatalom ígérete. Gazdagság és drágakő, arany és ezüst – ez a pénz és a gazdagság vonzása, a kötelesség és gond nélküli, független életé. Valamivel reálisabb, személyesebb vágyak zárják a sort, az egészség és a szépség – az emberi élet személyes épsége. De a bölcsességhez képest ez is kevés.

A bölcs szavainak igazságát könnyen beláthatjuk: mit ér az egészség, ha nem tudunk neki örülni? Mit ér a vagyon, ha képtelenek vagyunk bölcsen bánni vele? Mire jó a hatalom, ha folyton csak veszekedünk fölötte? De hogyan tudnánk örülni, másoknak és magunknak mértékkel hasznára lenni, magunk és mások életét a jóra vezetni, ha nincs bennünk okosság és megértés, felülről kapott béke, amellyel mindenkinek – magunknak is – jó társai lehetünk?

A háttérben talán a görög filozófia hatása sejlik fel: az emberi élet teljessége a szellemi valóságban ragadható meg, az értelem fényében, amely minden mást eligazít. Ehhez az alapjában véve görög gondolathoz szerzőnk az imádságot teszi hozzá. Azt a felismerést, hogy a bölcsesség forrása és ajándékozója Isten, akivel a bölcs személyes kapcsolatra törekszik. S miközben imádkozik, saját magát, belső vágyait is jobban megismeri.

Ha nem görög gondolkodót, hanem bibliai szereplőt keresünk példaként, újra Salamon király juthat az eszünkbe, aki – mikor Isten választás elé állította – maga is a bölcsességért imádkozott. S akinek Isten ráadásul – ahogy az mai olvasmányunkban is elhangzik – megadta a földi javakat is: hatalmat, gazdagságot, hosszú életet.

Az evangéliumok világában többször is Jézus jelenik meg úgy, mint maga a bölcsesség. Lakomát rendez, megteríti tanításának bőséges asztalát, és hívja is hallgatóit, mint valaha Bölcsesség asszony tette. Mindent jól tesz, jóságával magához vonzza az embereket, hogy megszabaduljanak életük fölös terheitől, és képesek legyenek az igazi értékeket választani. Jelenlétével ráébreszti és rávezeti az embereket Isten akaratára, amely felüdíti és értelmessé teszi életüket.

A bölcs örömmel meséli, hogyan lett kerek az élete. Vajon az a gazdag, aki az evangélium jelenetében találkozott Jézussal, miről mesélt egész életében? A felismerés, hogy Jézusban megtalálhatja az igazságot, mindenesetre megadatott neki.

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 28. vasárnapra
11 október 2018, 11:21