Interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával a Kijev és Moszkva közötti egyházi feszültségről
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
A keresztény világ fájdalmas eseményként élte meg, hogy feszültség támadt a moszkvai és konstantinápolyi patriarkátus között a kijevi ortodox egyház önállóságát illetően. A riport kezdetén Kocsis érsek leszögezi a helyzet összetett és bonyolult jellegét. A történelmi háttér ismerete mindenképpen segíti a tisztánlátást. A szláv ortodox egyház születése a kijevi Rusz megkeresztelődéséhez kapcsolódik (a hagyomány szerint 980 körül) és Kijev évszázadokon át megtartotta vallási és politikai központi szerepét. Ez a helyzet azzal változott meg, hogy a cári Oroszország a hatalmi központot Moszkvába helyezte át és egy bizonyos 1686-os szinódusi rendelet értelmében a moszkvai patriarkátus a saját tekintélye alatt állónak tekinti az ukrán kijevi ortodox egyházat. Ezt a rendeletet azonban a konstantinápolyi pátriárka nem szentesítette.
A Szovjetunió 1917-ben ezt a helyzetet örökölte meg és tartotta fenn, ami tovább élt a szovjet birodalom összeomlása után. Kijev mintegy tíz éve kéri a konstantinápolyi pátriárkát, hogy a háromfelé osztott jelenlegi állapotán (párhuzamosan három ukrán ortodox egyház létezik, egy moszkvai, egy ukrán önálló és egy konstantinápolyi fennhatóság alatt) segítsen. A konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus Szent Szinódusa október 11-én döntést hozott az ukrajnai ortodox egyház autokefáliájáról, önállóságáról. Válaszként a moszkvai patriarkátus megszakította a konstantinápolyi patriarkátussal fennálló eddigi testvéri kapcsolatát és a maga részéről nem engedélyezi az eucharisztikus közösséget. Kocsis érsek-metropolita megállapította, hogy Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka nem viszonozta a lépést, tehát nem állt be a szakadás a két egyház között, bár nagyon súlyos szembenállás született, ami nyilvánvalóan érinti az egész Krisztus-test közösségét.
