Zarándoklatok reneszánsza - interjú Horváth Zoltán atyával
Somogyi Viktória - Vatikán
Horváth Zoltán atya két és fél évtizedes tapasztalattal rendelkezik zarándoklatok vezetése terén. Az első évekről elmondta: A 90-es években, amikor még csak busszal indultak külföldi zarándoklatokra a magyarok, minden áldozatot, fáradtságot vállaltak, hogy eljuthassanak pl. Lourdes-ba. A kommunizmus éveiben sokak számára ugyanis elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan álom volt, hogy valaha is felkereshessék ezeket a kegyhelyeket.
El Camino
A híres El Camino egy különleges zarándokút, mert elsősorban gyalogosan megtehető és nem mindenki tudja vállalni, mert esetleg nincsenek meg hozzá a fizikai egészség feltételei. Vannak azonban, akik ki akarják próbálni, hogy fizikailag végig tudják-e csinálni. Egyben lelkileg is teljesen kicserélődnek.
Időt tölteni Istennel és Isten dolgaival
25 év zarándoklatvezetés után az biztosan elmondható tapasztalata, hogy az emberek megértik és megérzik, hogy mit jelent kilépni a mindennapi életükből és teljes egészében rászánnak egy bizonyos időt arra, hogy azt az Istennel és az Isten dolgaival akarják tölteni. Tehát egy lelki igény van az emberekben arra, hogy necsak pénzt keressenek, dolgozzanak, hanem ki kell ebből lépni ahhoz, hogy idő nélkül vagy egy más helyen az Istennel tudjanak találkozni. A zarándok- és szenthelyeknek van egy olyan vonzereje, amit a régi emberek talán úgy éltek meg, hogy fel kell menni egy hegyre, mert ott közelebb vannak az Istenhez. Isten mindenhol jelen van, ezt tudjuk. De mégis az elvonulásnak, a kilépésnek nagyon fontos szerepe van ebben.
Mindig kell, hogy legyen egy lelki célja a zarándoklatnak
Aztán fontos kérdés az is, hogy ezt hogyan töltjük fel? Mi egy zarándoklatnak a célja? Nyilvánvaló, hogy a szent hely és ott az Úrral való együttlét. Mindig kell, hogy legyen egy lelki célja a zarándoklatnak és erre lelkileg is fel kell készülni. Lelkileg milyen célt tűzök ki? Mit szeretnék a Jó Istennél letenni vagy kérni Tőle? Mit szeretnék meghálálni? Miért vállalok áldozatot? Mit szeretnék megköszönni Istennek? Nem az Istennek van erre szüksége, hanem nekem, hogy közelebb kerülve az Istenhez, elfeledve az időt felszabaduljak! – figyelmezetet Zoltán atya.
Szabadság a kötelmektől, felszabadulás
A zarándoklat során fantasztikus élmény megélni a szabadságot azoktól a kötelmektől, amelyek lekötik az életünket. Ameddig a csomagot le nem tettem a kezemből, nem tudom az Urat átölelni, akivel találkozom egy ilyen úton, mert le vagyok kötve. Ezeket mind-mind le kell tenni, ami lehet egy hosszabb folyamat, mint a találkozás élménye. A találkozás élménye igenis megváltoztatja az embert – hangsúlyozza a terézvárosi plébános. Ha negatív emberrel találkozunk, aki rossz hatással van ránk, az mindenféleképpen leamortizál bennünket. Ugyanígy van ez a pozitív oldalon is, hogy amikor olyan emberrel találkozunk, aki feltölt bennünket, jól érezzük magunkat. Annyira éhesek vagyunk az Istennel való együttlétre, a felszabadulásra a hajszolt életünkben, hogy ezért útra kelünk és zarándoklatra indulunk.
