Újra olasz szerzetes a kapucinus rend legfőbb elöljárója
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
24 év után ismét olasz elöljáró vezeti majd a világon szerte működő több mint tízezer kapucinus szerzetes rendi életét. Roberto Genuin da Falcade atya a római Lateráni egyetemen doktorált kánonjogból és polgári jogból, majd többször is volt helyi elöljáró. Emellett tanított és kilenc éven át vezette az észak-olaszországi trivenetói provinciát. Megválasztásakor Rovereto rendházának élén állt Trentó közelében. Miután már korábban kétszer is részt vett a legfőbb elöljáró választásán, ez alkalommal ő vezeti a kapucinusokat a következő hat éven át.
Rendtörténet és magyarországi szolgálat
A kapucinus rend (OFM Cap.) a ferences rend ún. obszerváns ágából kiindult reform eredményeként született. Megalakulása Matteo da Bascio testvér nevéhez fűződik, aki társaival együtt vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Szent Ferencet. Az új rend jogi alapját VII. Kelemen 1528-ban kelt bullájával fektette le, a közösség végleges önállóságát azonban csak 1619-ben nyerte el. E reformág tagjai szakállt és csuklyát, azaz caputium-ot viseltek – innen származik a „kapucinus, csuklyás” elnevezés. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság, ugyanakkor – ha a körülmények úgy kívánták – működtek mint betegápolók, tábori lelkészek, népszónokok és hittérítők is.
A kapucinus rend a legnagyobb létszámát 1761-ben érte el, amikor 1730 kolostorban 34.029 szerzetes élt. A felvilágosodás és a forradalmak sokat ártottak a kapucinus rendnek is. A mélypontot 1888-ban érték el, amikor létszámuk ötödére csökkent és mindössze 7628 tagot számláltak.
Magyarország területére 1599 tájt érkeztek Brindisi Szent Lőrinc vezetésével, aki a törökök elleni fölszabadító háborúban is részt vett. A törökök elleni küzdelemben jelentős szerepe volt Marco d'Avianónak és prédikációinak. A tizenhetedik század második felétől egyre több kapucinus kolostor indul a nagy Magyarországon: Pozsony(1676), Mór (1695), Bodajk, Magyaróvár (1697), Pécs (1699), Eszék (1701), Tokaj (1712), Belgrád (1718), Újpalánka Temes vármegyében (1724), Nagyvárad (1727), Hatvan 1729), Tata (1744), Holics (1756), Máriabesnyő (1763). 1750-től kezdve a Mór és Tata között a Bakonyt és a Vértest elválasztó völgyben 40 falu lelkipásztori ellátását a kapucinus rend látta el. A szerzetesrendek föloszlatásakor a kapucinus rendtagok száma épp elérte a 100 főt. Jelenlegi szolgálati helyük: Buda és Mór.
