Cerca

Vatican News
TRASFIGURAZIONE Raffaello Színeváltozás festménye 

A felhős Messiás, Péter beszédes mellébeszélése – P. Vértesaljai jegyzete

„Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg volt rettenve”(Mk 9,6) – írja Márk evangélista Péterről a Tábor hegyi színeváltozás jelenet kapcsán. Ez a megrettenés, ez az összevissza-beszélés része a Titoknak.

Péter úgy viselkedik, ahogy máskor is teszi: emberi módon. Jézus ezt hat nappal korábban a szemére is veti, amikor szenvedésének megjövendölése után Péter „tapintatosan” félrevonja és megfeddi őt: „Az ugyanis nem lehet hogy…” Mert hiszen egy igazi Messiáshoz nem illik a szenvedés. Jézus erre a péteri értetlenségre elküldi őt magától: Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol (Mk 8,34).


„Hat nappal később vette magához őt (Mk 9,2). Ez alatt a hat nap alatt a Bibliában lefutott a Teremtés és Isten belépett a szombatnapi nyugalmába. Ide viszi magával most a Mester Pétert, s Jakab és János szinte csak két tanúként szerepelnek mellette.


Ha Péternek van két tanúja, akkor Jézusnak is: Mózes és Illés. Abszolút tekintélyek! A Törvény és a Próféták. Jézus engedi, hogy hármójuk beszélgetésében az a múlt szólaljon meg, melyre hivatkozva Péter és a kortárs zsidó világ szerint a Messiás csak tündöklő lehet. Ez a fényes szó-értés, ez a hófehér ragyogás az eljövendő Isten országának magával ragadó képe. Péter helyezkedik és helyet kér benne: sátrakba akarja fogni az Örökkévalóságot.


Csak Lukács említi, hogy azok ott fönn a hegyen Jézus eljövendő haláláról beszélgettek. Könnyű ezt nem meghallani. Ám ekkor megjelenik az a Felhő, mely beborítja őket. Mert a Fényesség és a Felhő összetartoznak. Az Atya palástja az a Felhő, mely befödi az emberségében isteni mivoltáig föltáruló, vagy éppen abból kivetkőző Ember-Fiát. Ha akkor nem is értette Péter a látomás súlyát és a kinyilatkoztatás erejét, később, élete végén, amikor sátra lebontásáról beszél (2 Pét 1,15), már csak a Tábor-hegyi fények kialvása után a Felhőből kizengő Szózatra emlékszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Derekára néz, érzi a neki megjövendölt felövezést és már tudja, hogy az a színében elváltozott, hófehér ragyogásba öltözött férfi és a kereszten függő ruhátlan ember, akit nagypéntek kora délutáni sötétje, az Atya Felhője borít be, ugyanaz. Mindkettőre úgy tekint, mint akiben a Messiás dicsősége megnyilvánult. Ennek ő szemtanúja. A Tábor hegyén és Golgotán is!

A felhős Messiás, Péter beszédes mellébeszélése – P. Vértesaljai László jegyzete
07 augusztus 2018, 14:49