Béta verzió

Cerca

Vatican News
Crollo ponte: vescovo Pinerolo, tanta rabbia e parole vane Megrendülten vettek búcsút   (ANSA)

A keresztre feszített Jézus kíséretében – Bagnasco bíboros homíliája a genovai temetésen

Augusztus 18-án, szombaton, az olaszországi nemzeti gyász napján temették el Genovában a Morandi-híd összeomlásakor életét vesztett 19 személyt. 20 család az állami temetés helyett családi körben vett búcsút szeretteitől. Az áldozatok száma jelenleg 42-re emelkedett, a tűzoltók tovább folytatják a kutatást a romok között.

Debora Donnini/Vertse  Márta - Vatikán

Szombaton délelőtt a genovai Vásár területén lévő “Jean Nouvel” pavilonban megtartott gyászszertartás főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek volt. Jelen volt Sergio Mattarella államfő, a kormány képviselői, Giuseppe Conte miniszterelnök, Matteo Salvini belügyminiszter, Luigi Di Maio munkaügyi miniszter és Danilo Toninelli közlekedésügyi miniszter, valamint az Itáliai Autósztrádát kezelő társaság vezetősége. A legfiatalabb áldozat a 8 éves Samuele volt, aki szüleivel együtt veszítette el életét. A temetésen tapsvihar köszöntötte a mentésben résztvevőket, a hősiesen helyt álló tűzoltókat.

Ferenc pápa imája az áldozatokért és közelsége a gyászolókhoz

„A Morandi híd összeomlása a Polcevara folyó fölött  kettéhasította Genova szívét. A seb mély, főleg a végtelen fájdalom miatt, amelyet azokért érzünk, akik életüket vesztették, a még hiányzó személyekért, hozzátartozóikért, a sebesültekért és a sok kitelepítettért” – kezdte homíliáját Bagnasco bíboros, genovai érsek. A döbbenet és a közelség számtalan megnyilvánulása érkezett nem csak Olaszországból, hanem a világ minden részéről is. A Szentatya, Ferenc pápa imájával együtt – aki tegnap este is, egy szeretetteljes telefonálással ki akarta nyilvánítani közelségét – ezekben a napokban mindenütt imahullám emelkedik Isten felé. A világ Genovára tekint a meghatottság, a szeretet és a várakozás nagy ölelésével.

Csak Isten nyújthat vigasztalást

Azért vagyunk itt, hogy rábízzuk magunkat arra az irgalmasságra és vigasztalásra, amelyet csak Isten tud adni. Tudjuk, hogy bármilyen emberi szó, legyen bár őszinte, kevés a tragédiával szemben, csakúgy, mint ahogy bármilyen jogos és szükséges igazságszolgáltatás sem tud semmit eltörölni és visszaadni. A kezdeti hitetlenség és később a katasztrófa növekvő nagysága, az általános eltévelyedés, a feltörő érzelmek sokasága, a nyugtot nem hagyó „miértek” hatására ismét kézzel foghattuk, méghozzá brutális módon az emberi lét könyörtelen törékenységét. De éppen ebben a tapasztalatban, amely valamilyen módon mindenkit érintett, feltűnik egy halvány fénysugár. Minél inkább ráébredünk, hogy gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk, annál inkább érezzük, hogy szükség van az emberi kapcsolatokra: nem csak a család és a barátság szövetére, hanem egy olyan társadaloméra is, amely civilizáltnak mondja magát. Ezek a kapcsolatok, amelyek egymással összefűznek bennünket, szilárd és állandó megbízhatóságot igényelnek: egy megbízható szeretet nélkül ugyanis nem élhetnénk együtt. A többiek puszta jelenlétének öröme az, ami lehetővé teszi, hogy éljük az életet, hogy osztozzunk örömökben és fájdalmakban: mint egy híd, ami lehetővé teszi, hogy átlépjük az űrt, így a bizalom lehetővé teszi, hogy áthaladjunk a földi út könnyű vagy meredek körülményein.

A keresztre feszített Jézusba vetett hit világítja meg utunkat

Kedves fivérek és nővérek, Jézus megmutatja, hogy bízhatunk Istenben, még akkor is, ha nem mindig világosak számunkra az emberi események. A hit ugyanis nem oszlatja el minden sötétségünket, de megvilágítja utunkat lépésről lépésre, nap nap után. Válasza gyötrelmeinkre mindenekelőtt egy jelenlét, amely elkísér bennünket: a keresztre feszített Jézus és Fia keresztje alatt a Szűzanya, ezek a legnyilvánvalóbb képei és jelei annak, hogy az Úr nem hagy magunkra minket, hanem megelőz bennünket.

Genova lakói legjavukat adják ezekben a nehéz órákban is

A viadukt összeomlott: mint ismeretes, nem csak az autósztráda egy fontos része volt, hanem szükséges útvonal sokak mindennapi életében, a város fejlődésének létfontosságú artériája. Genova azonban nem adja meg magát: lakóinak lelkét ezekben a napokban ezer gondolat és érzés hatja át, de tovább folytatja a küzdelmet. Mint más esetekben, mi, genovaiak most is szívünk legjavát fogjuk adni, kipréselünk magunkból minden jót és nagylelkűt, ami bennünk él és ami gyakran nem kerül napfényre, csaknem rejtve marad. A szervezeti hálózat és a gyors segítségnyújtás minden szinten – intézményes, szakmai és társulati szinten – mindenki szakértelme, sokak nagylelkű készsége, a sebesültek   az ima és a szolidaritás, amely azonnal jelentkezett az egyházmegye minden részéből, láthatóvá teszik városunk kollektív lelkületét. Reméljük, hogy a számos kitelepített nem csak ideiglenes vendéglátásra talál, hanem hamarosan ismét újból élvezheti  az otthon szükséges melegét.

Genova kapu a tenger és Európa között

A nagy közelség órája ez. Biztosak vagyunk abban, hogy mindannyiunk szívében növekedik Genováért egy még nagyobb szeretet, abban a meggyőződésben, hogy a város ezt megérdemli, hogy a várost senki nem feledheti el. Genova hivatása meg van írva kitartó, kemény munkássága történetében, azon túl, hogy kapuként helyezkedik el a tenger és a földrész között.

A Mennyekbe felvett Szűz Isten felé irányítja tekintetünket

Emeljük fel tekintetünket: a mennyekbe felvett Szűzanya arra szólít bennünket ebben a pillanatban is, hogy tekintsünk fel a magasba, Isten felé, aki a remény és a bizalom forrása. Ha Őrá tekintünk, kerüljük a kétségbe esést és ismét bátran nézhetünk a világra, az életre, szeretett városunkra. Egymásra tekinthetünk és testvérnek ismerhetjük el egymást, mivel ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk, minden különbségen túl. Ismét megújíthatjuk akkor kölcsönös bizalmunkat és megszilárdíthatjuk ezeknek az óráknak a közelségét. Új hidakat építhetünk és együttesen haladhatunk előre.

Bagnasco bíboros homíliája a genovai állami temetésen
18 augusztus 2018, 18:17