Béta verzió

Cerca

Vatican News
Chile védőszentje a temucói székesegyházban Chile védőszentje a temucói székesegyházban 

Ferenc pápa teológiája és lelkisége 3. rész

P. Szabó Ferenc SJ négyrészes sorozatában rávilágít az argentin pápa sajátos teológiájára és szentignáci lelkiségére. A harmadik rész címe: Ferenc pápa a vélemények és kritikák kereszttüzében

P. Szabó Ferenc - Vatikán

A 2014-es és 2015-ös családszinódusok óta ultrakonzervatív „katolikusok” egy csoportja egyenesen eretnekséggel vádolja Ferenc pápát alapelveiért vagy egyes kitételeiért, és néhány „választó” bíboros ezért még lemondását is javasolta. Sajnos, a katolikus egyház egységét bontják meg az ilyen magukat igaz katolikusoknak tartó, pápánál pápább „inkvizítorok”. Ugyanakkor egyre szélesebb azoknak a tömege (vallásra, világnézetre való tekintet nélkül), akik rokonszenveznek Ferenc pápa stílusával vagy egyenesen rajongnak érte. 

Itt most Antonio Socci olasz újságíróra  hivatkozunk,[1] aki egy könyvbe gyűjtötte össze a Ferenc pápa elleni kritikákat, amelyek főleg az ún. „nyugati világban” terjednek (főleg konzervatívok részéről). Roberto da Mattei ismerteti Socci könyvét, amely a Magyarországon is ismert – sajnos, néha a méltatlan és durva - kritikákat összegezi, és kommentárt fűz hozzá.  De ami a legérdekesebb: közli azt a kézírásos levelet, amelyet Ferenc pápa írt Socci újságírónak, aki elküldte könyvét a Szentatyának. Ferenc pápa, miután olvasta a könyvet, nem közösítette ki a szerzőt, hanem köszönetet mondott neki. Lefordítjuk az olasz levelet:

„Kedves Testvérem! Megkaptam könyvét és mellékelt levelét. Sok köszönet ezért a gesztusáért. Az Úr fizessen meg érte. Elkezdtem olvasni a könyvet, és biztos vagyok benne, hogy a sok itt közölt anyag jót tesz nekem. Mert valójában a kritikák is segítenek bennünket, hogy az Úr egyenes útján járjunk. Őszintén köszönetet mondok az Ön és leánya imáiért. Megígérem, hogy én is imádkozom mindnyájukért: kérem az Urat, hogy áldja meg és a Madonnát, hogy őrizze Önöket. Testvére és szolgája az Úrban: Ferenc.”

Vannak a médiumokban enyhébb kritikák, leegyszerűsítő jellemzések, de sok-sok lelkes tetszésnyilvánítás, sőt teológusok részéről határozott állásfoglalás Ferenc pápa mellett. Kevéssé ismert, hogy - válaszul a családszinódus alatt tiltakozó 13 bíboros pápához intézett levelére[2]- 300 teológus  testvéri támogatásáról  biztosította Ferenc pápát.[3] Mindjárt a szinódus befejezése után (2015. október 26-30. között) a brazíliai Belo Horizonte-ban nemzetközi teológiai kongresszust tartottak közel 300 teológus, lelkipásztori segítő és világi apostol részvételével. Nem csak Latin-Amerikából, hanem Európából, Kanadából és az Egyesült Államokból is érkeztek résztvevők, akik a családszinódus konzervatív bíborosainak „lázadására” válaszolva, 2015. november 8-án egy „támogató” levelet küldtek Ferenc pápának. Röviden ismertetjük tartalmát.

Örömmel támogatják Ferenc pápa reformtörekvéseit, amelyeket az Evangelii gaudium k. buzdításában és a Laudato sì (Áldott légy!) k. enciklikájában megfogalmazott. A konzervatívok vissza akarnak térni a régi egyházmodellhez: az egyház legyen inkább zárt erődítmény, mint „tábori kórház” – a pápa hasonlata szerint -, akivel ők azt vallják, hogy egyházunk legyen nyitott mindenki számára, aki kopogtat, küldetésében legyen híd, semmint akadály. A pápát követve a gyengédség és az irgalmasság forradalmát kell megvalósítani. A levélíró teológusoknak nem tetszik a konzervatívok magatartása, akik mindig nem-et mondanak, pedig igen-t kell mondanunk az igazságot, megbocsátást, gyógyulást kereső embertestvéreinknek, követve  Jézus példáját, aki az Atya IGEN-je volt (2Kor 1,20), aki a szegényekért, betegekért és bűnösökért jött (Lk 5, 32; 6, 21).

A levél teológus írói (tegezve Ferenc pápát) teljesen csatlakoznak péteri hivatala gyakorlásának új stílusához: „az egyetemes egyház pápája, mint Róma püspöke inkább szeretettel, mint kánonjoggal kormányozza az egyházat, inkább a kollegialitás és az együttműködés szellemében, mint a szokásos szent hatalommal”. Mert „semmi sem áll ellen a jóságnak és a gyengédségnek, amelyekre Te ragyogó példát adsz nekünk. A történelemből megtanultuk, hogy ahol a hatalom áll előtérben, eltűnik a szeretet és kialszik az irgalmasság, amelyek pedig Jézus és a Te prédikációidnak központi értékei.”

A levél írói azt is megjegyezték: „Jelentős tény, hogy a katolikusok nagy többsége a két Amerikában, Afrikában és Ázsiában él, ahol  megállapítható a nagy vitalitás és kreativitás, a párbeszéd a különböző kultúrákkal, és felmutatják Krisztus ugyanegy Egyházának sokszínű arculatát. A katolikus Egyház ma a Harmadik Világ Egyháza, minthogy a katolikusoknak csak 25%-a él Európában. Az Egyház jövője ezeken a földrészeken dől el, ahol erősen fúj a Lélek szele.”

Nem volt az egyház történetében oly pápa/pápaság, amelyet ne bíráltak/támadtak volna különböző oldalakról,  politikai megjelöléssel „jobb” és/vagy „bal” oldalról.  A nézőpontok és az értékelések a világnézetek és ideológiák szerint változnak. Gondoljunk csak a legutóbbi pápákra: Egyes baloldali történészek XII. Piust a mai napig – igazságtalanul – azzal vádolják, hogy nem védte meg kellőképpen az üldözött zsidókat. A ma már Szent XXIII. Jánost, a sokak által tisztelt és szeretett jó János pápát is felületesen így jellemezték: Naiv volt, amikor elhamarkodottan meghirdette az egyetemes zsinatot; friss levegőt akart beengedni az egyházba, de huzat keletkezett, amely mindent felforgatott. Az októberben szentté avatandó Boldog VI. Pál, a II. Vatikáni zsinat és a párbeszéd pápája támadások kereszttüzében végezte szolgálatát: Lefebvre és Küng jobbról, ill. balról  a zsinati megújulás következetes végrehajtása miatt bírálta,  az az üldözött egyházak túlságosan engedékenynek tartották keleti politikáját (Ostpolitik), a Humanae vitae k. körlevél kibocsátása után  az Európa-szerte kitört tekintélyi válság és szexuális forradalom  a katolikus  egyházban is felfokozta a „Róma-ellenes komplexust”. A lengyel pápát, Szent II. János Pált és utódát, XVI . Benedeket is számos bírálat érte az elkéső egyházi reformokért, egyházi pedofil botrányokért, illetve a zsinat-ellenes konzervatív Lefebvre-követők részéről, akik – a hozzájuk hasonló konzervatívokkal - most Ferenc pápa tanítása és reformprogramja ellen tiltakoznak.

Az Egyháznak kettős arca van, tanítja a zsinat: Lumen gentium 8. pontjában: Szent, mert a feltámadt Krisztus Szentlelke élteti és számtalan szent szüleik ölén, de a Fő, Krisztus  tagjai bűnösek, ezért állandóan bűnbánatra, megtérésre van szükségük. Az égi haza felé vándorló Egyház a bűnbánat útját járja, és – főleg látható szervezetében - állandó reformra van szüksége. Ezt  hirdette meg Ferenc pápa Az evangélium öröme k. programdokumentumában (vö. 32. pont),  konkrétabban a Római Kúriához intézett bíráló beszédeiben és a két családszinódus után közzétett Amoris laetitia k. buzdításában.  Sajnos, sok katolikus, papok és világi hívők, nem ismerik és értelmezik helyesen  Ferenc pápa alapvető tanítását, csak a sokszor egyoldalú, felületes, az igazságot ideológiák és érdekek szerint manipuláló média közleményeit követik. Magukat „katolikusnak” nevező csoportok felelőtlenül megbontják az Egyházon belüli egységet, amikor „pápábbak a pápánál”.

Ferenc pápa öt évvel ezelőtt elindított egy megújulási  folyamatot, püspöktestvéreire, papokra és világi hívekre hallgatva, igyekszik előrevinni Egyházunk zsinati megújulását. Az egyházias érzék (Sentire cum Ecclesia) azt kívánja tőlünk, hogy lehetőségeink szerint helyes tájékozódással és tájékoztatással,  főleg pedig imával támogassuk nehéz küldetésében.

 

[1] http://www.corrispondenzaromana.it/socci-le-critiche-che-fanno-bene-al-papa/

[2] Vö. Szabó Ferenc SJ, Házasság és család Krisztus fényében, 286k.

[3]http://confini.blog.rainews.it/2015/11/08/lettera-di-sostegno-al-papa-francesco-un-documento-del-ii-congresso-continentale-di-teologia/ -

14 július 2018, 13:06